Van egy érzés… van… Van valami, amiről nehéz írni, beszélni – mert ez egy ÉRZÉS. A legtöbb ember zavarodott még a saját érzéseivel is. Főleg azzal… fogalmunk sincs sokszor semmiről, csak kis ösztönlények módjára vagdalkozunk…
De ahogy elkezd az érzéseivel foglalkozni az ember, egyre jobban megtudja fogalmazni azokat… Gondolatokká válnak amelyek aztán mutatják az utat…
Sokáig azt gondoltam „Milyen kár, hogy az emberek csak olvassák amiket írok… pedig írhatnának is…” Hát… nem írtak… eddig…
Ma valaki felemelte a fejét és azt mondta: „Megmutatom mi lakik bennem. Elmondani nem tudom, ezért leírom…” Leült, becsukta a szemét, és hagyta, hogy elöntsék az emlékek és az érzések. Aztán elküldte nekem… csak annyit írt alá: „talán te érted…”
Napok óta itt van ez a levél… és bevallom, csak most tudtam elolvasni… Nagyon szégyelltem magam, hogy eddig vártam vele…
Most, hogy elolvastam… és enged a torkomban szorítás… megtöröltem a szemem, és azonnal feltettem Nektek IDE.
Olvassátok nagy szeretettel ennek a férfinek az első írását és lássátok benne, hogy változik a világ… vannak lelkek akik lefelé, vannak akik felfelé indultak…
Ő, biztosan felfelé megy…
Köszönöm, hogy megtiszteltél…
